Van az úgy, hogy nem hiszel semmiben. Magadban sem. Na, magadban legkevésbé. Mert nem mersz hinni. 

Minden alig egy hónapja kezdődött. Amikor már kellően régen ment tönkre az életed ahhoz, hogy berendezkedj és megszokd, és amikor már túllépsz olyan kósza ötleteken, hogy neked majd egyszer csak a semmiből jobb lesz, na akkor történik valami olyasmi, amire soha nem számítottál. Valami elementáris, ami nem csak felrepít, hanem a rózsaszín habcsókok között nyolcszor megpörget, és amikor azt érzed, zuhannál lefelé, elkap és kezdi elölről. Én is elölről kezdeném.

Szeptemberben lettem szingli. Nem, bocsánat. Egyedülálló. Nem szeretem a szingli szót használni, hiszen az én olvasatomban ez olyan embereket jelöl, akik imádnak egyedül ...